Rejtőzködő drámaíró Karda László. Sokáig fiókban tartotta első darabját, mígnem sikeresen bemutatták. A korondi fazekas fia életpályáját sikerek és kudarcok váltogatták. Dolgozott építőipari vállalatnál, pékséget is nyitott, de a kultúra mindig fontos szerepet játszott az életében. Tízezer kötetes könyvtárában ültünk le vele beszélgetni.

Olvasóink lapunk hasábjain rendszeresen találkozhatnak B. Mezei Éva cikkeivel. Kolléganőnk azonban „kettő az egyben”: újságíró és festőművész – így teljes az élete. A különféle technikákat szívesen ötvöző alkotó számos kiállítással büszkélkedhet már. Ezúttal a hobbijáról valló riportalany szerepe jutott neki.

„Lőj, lőj, lőj! Dömötör, lőj!” – és Dömötör Zoltán belőtte a mindent eldöntő ötödik találatot a szovjetek elleni olimpiai döntőben, így 1964- ben, Tokióban ismét a magyar férfi vízilabdaválogatott nyerte az ötkarikás játékokat. „Jönnek a csehszlovákok! Jönnek a csehszlovákok!” – és északi szomszédaink jöttek is, 1969-ben megsemmisítő csapást mértek futballválogatottunkra, amely ezzel lemaradt a mexikói világbajnokságról. Kitörő öröm és lesújtó kudarc. Eltérő érzelmek. Bőven volt bennük része a mikrofon mögött minden idők legnagyobb sportriporterének.

„Jó napot kívánok, Deák Ferenc dédunokája vagyok” – így mutatkozhatna be Deák Vilmos, ha kérkedne származásával, ám ő annál sokkal szerényebb. Idősödő férfiként kezdte alaposabban érdekelni a múltja, párjával együtt összegyűjtötte azokat a bizonyítékokat, melyek megváltoztathatják a reformkor egyik legünnepeltebb politikusáról kialakult képet. Deák Vilmossal és Szakos Máriával stílusosan a budapesti Deák téren találkoztunk.
 

„Ha keres, még Spielbergnek sem vagyok itt!"

Amint megérkezik a kávéházba, és berendezkedünk vizekkel, kávékkal, megcsörren a telefonja. A beszélgetést másodpercek alatt lebonyolítja és megkérdi, hogy kikapcsolja-e a készüléket.

Tudom, minden színésznő el tud játszani bármilyen szerepet. Ha kell, ellenszenveset, csúnyát, szimpatikusat vagy gyönyörűt. Tapsot is kapnak érte. De az igazi szerep olyan, amikor azt érzi a közönség, hogy ezt csak ő játszhatja el. A Sírpiknikben ilyen szerep jutott Bánsági Ildikónak. Olyan hiteles, mintha a szerep az ő arcára, vérmérsékletére íródott volna. Kedvére vibrálhat, kacérkodhat, vásárolhat, táncolhat: szóval nő lehet. A Kossuth-díjas színésznő az Új Színházban is mindenféle szerepet magára öltött.